Sikerrel zárult közös, egy éves időtartalmú projektünk Bükkszentkereszt Önkormányzatával, amelynek célja a fatüzelés hatékonyságának növelése volt a település lakóinak körében. Az Európai Bizottság “Energy Poverty Advisory Hub” (EPAH) programja által támogatott projektre a magas légszennyezettség miatt volt nagy igény az önkormányzat részéről, amelynek legfőbb okozója a nem megfelelő fatüzelés. Ez elsősorban a magas nedvességtartalmú tűzifára, és a helytelen tüzelésre vezethető vissza a kérdőíves felmérésünk eredményei alapján. Ennek megfelelően egyrészt egy koncepciót dolgoztunk ki egy központi tűzifa telep (ún. energiaudvar) kialakítására, ahol lehetősége lenne a lakosoknak az év bármely szakaszában jó minőségű, megfelelően száraz tűzifa vásárlására. Másrészt pedig szemléletformálási eseményeket tartottunk, ahol a helyi lakosokkal végigvettük a helyes fatüzelés fontosabb alapszabályait. A felnőttek esetében ez lakossági fórumuk keretében zajlott, az általános iskolás gyereknek pedig tematikus oktatási napot tarotttunk. A projekt kutatási részének főbb eredményeit ezen a linken elérhető tudományos publikációban foglaltuk össze.

Sikerrel befejeződött az Ökopolisz Alapítvány által támogatott projektónk "Energiamodellezéssel az energiaszegénység ellen, avagy hogyan tisztulhat ki a borsodi falvak levegője?" c. projektünk, amelynek többek között széleskörű kérdőívezéssel egészítettük ki a mintaterületen lévő településekre vonatkozó hiányos statisztikákat, térinformatikai alapú potenciálelemzést és azon alapuló összetett vizsgálatokat végeztünk a megújuló alapú távhőre leginkább alkalmas települések beazonosítására. A projekt részletes összefoglalója itt érhető el.

Az eredményeket volt alkalmunk a helyi polgármesterekkel is megosztani:

A Környezeti Tervezési és Nevelési Hálózat egyesület tagjai a 2018-as évben több
alkalommal is részt vettek a német Deutsche Umwelthilfe által koordinált szakmai
napokon Brüsszelben. A találkozók célja kettős volt, hiszen nem csak a klímavédelmi és
energiagazdálkodási kérdések kerültek terítékre a kelet-közép európai országokat érintő
program workshopjain, hanem lehetőségünk volt többek között a hazánkat képviselő
Európai Parlamenti képviselőkkel vagy szakértőikkel is érdemben tárgyalni. Egyesületünk
kulcsfontosságúnak tartja, hogy a klíma és energiapolitikai kérdések a lehető
legszélesebb társadalmi konszenzus alapján szülessenek. Ennek eléréséhez
elengedhetetlen a döntéshozókkal folytatott konstruktív szakmai kommunikáció, ezért
ezúton is köszönjük a lehetőséget és a szervezést a német partnerszervezetnek.
A három brüsszeli látogatás többször esett egybe nagyobb ívű szakmai konferenciákkal,
így a EU Sustainable Energy Week (június) és a European Regions and Cities
(október) konferenciáin is részt vettünk. Az eseményeken szerzett tapasztalatok
nagymértékben hozzájárultak egyesületi tagjaink tudásának elmélyítéséhez és új
nemzetközi kapcsolatok kialakításához valamint a már meglévő összeköttetések
erősítéséhez, ápolásához.

A három brüsszeli utazás szakmai találkozói során az alábbi kollégákkal folytattunk
eszmecserét:

Személyesen fogadott bennünket:

• Molnár Csaba képviselő úr (a Demokratikus Koalíció képviselőjeként)
• Jávor Benedek képviselő úr (Együtt 2014 - Párbeszéd Magyarországért
  képviseletében)

Nekik ezúton is köszönjük, hogy időt és energiát szántak a szakmai konzultáció
lefolytatására és vették a fáradtságot, hogy meghallgassák miként vélekedik
egyesületünk szakmai stábja a mindennapjainkat alapvetően befolyásoló olyan energia-
és környezetpolitikai kérdésekben, mint pl. a személygépjárművek kibocsátási normája,
ami ottjártunkkor éppen a szakmai viták kereszttüzében volt.

Akik sajnos nem fogadtak bennünket személyesen, csak szakértőikkel tudtunk beszélni:
Gyürk András (Fidesz-Magyar Polgári Szövetség-Kereszténydemokrata Néppárt) és
Hölvényi György (Kereszténydemokrata Néppárt).

A Környezeti Tervezési és Nevelési Hálózat az INFORSE-Europe tagszervezeteként két fővel képviseltette magát a az ENSZ katowicei klímakonferenciáján. Az egyhetes kinttartózkodás során számos  értékes szakmai programon és személyes találkozón vettünk részt, így többek között eszmét cseréltünk:

Dr. Tanay Sıdkı Uyar professzorral, aki az EUROSOLAR (Európai Megújuló Energia Szövetség) kuratóriuma elnöke, a WWEA (World Wind Energy Association) alelnöke, a WBA (World Bioenergy Association) igazgatósági tagja, az INES (Mérnökök és Tudósok a globális felelősség International Network) igazgatóságának tagja; a Törökország Tiszta Környezet és Energia Platform Platform koordinátora és ezek mellett a BSNN (Fekete-tenger környezetvédelmi Önkéntes Szervezetek Hálózat) igazgatóságának elnöke.

Valamint Charlie Heaps-szel a Stockholm Environment Institute [https://www.sei.org/]) munkatársával, a LEAP energiatervezési szoftvert fejlesztő munkacsoport vezetője.

Az alábbiakban foglaljuk össze konferencián összegyűjtött tapasztalatainkat:

A történelmi jelentőségű, 2015-ös ENSZ klímakonferencián született párizsi egyezmény mindössze 23 oldalban foglalja össze azokat a megállapodásokat, melyek célja, hogy a globális átlaghőmérséklet-növekedést 2°C fok alatt tartsuk az évszázad végére, törekedve a 1,5 °C fokra. Az idei találkozó egyik fő célja az volt, hogy ennek a megállapodásnak a részletes szabályrendszerében megállapodjanak a résztvevő országok.

A szabálykönyv fekteti le az ötévenként benyújtandó nemzeti hozzájárulások átláthatóságának és követelményrendszerének szabályzatát. A Párizsi Egyezmény megvalósítása ún. „nemzeti hozzájárulással” történik a csatlakozó országok részéről. Ilyet már a Párizsi Egyezmény meghozatalakor, 2015-ben kellett készíteniük az országoknak, azonban ezek a vállalások nem elég ambiciózusak ahhoz, hogy a globális felmelegedést érdemi szinten mérsékelje. A 2018. októberében megjelent IPCC jelentés – amely rámutatott a 1,5 °C-os hőmérséklet-növekedés káros hatásaira – komoly indok lett volna a vállalások növelésére, azonban néhány olajkitermelő ország ellenszegülése miatt a szabálykönyv csak ajánlásként hívja fel az országok figyelmét a jelentésre.

A klímaváltozásnak leginkább kitett országok csoportja – a Fejlődő Kis Szigetországok (Small Island Developing States, SIDS) és a legkevésbé fejlett országok – a tárgyalások folyamán igyekezett a vállalások növelését kötelező érvényűvé tenni. Bár ezt az egyes nyugat-európai országok támogatták, néhány nagyhatalom, mint például az Amerikai Egyesült Államok, Kína vagy India ellenállására nem került bele a szabálykönyvbe. Ennek ellenére az ún. „nagy ambíciókkal rendelkező koalíció” országai – mint például Argentína, Mexikó, Kanada, de az Európai Uniós is kijelentette, hogy felülvizsgálja jelenlegi vállalásait. Az országok 2020-tól 5 évenként kötelesek felülvizsgálni a nemzeti céljaikat. Ennek alapját a szintén 5 évenként elvégzendő „átfogó globális értékelések” fogják adni – legelsőként 2023-ban – amely számot ad a kibocsátási vállalások teljesítéséről és a szükséges finanszírozás állapotáról, a kibocsátásról pedig két évenként kell jelentést tenni egy nyilvánosan elérhető adatbázisba.

A 2020-ban hatását vesztő Kiotói Jegyzőkönyv – amely a Párizsi Megállapodás elődjeként is értelmezhető – már tartalmazott olyan szabályozási elemeket, amely az országok közötti együttműködéseket erősítik. Így például a kvótakereskedelmet (vagyis az az ország, amely a tervezettnél több széndioxid-megtakarítást ért el, eladhatja a szabad kvótáit), vagy éppen a „tiszta fejlesztési mechanizmust”, melynek keretében egy fejlett ország finanszírozhat széndioxid-megtakarítást eredményező projektet, így hozzájárulva a saját céljának eléréséhez. Az ilyen jellegű eszközök szabályozásában végül nem jutottak egyezségre, mivel Brazília – ahol az ilyen jellegű projektek valószínűleg a legnagyobb számban valósulnának meg – megvétózta azt.

A kibocsátás-csökkentési és alkalmazkodási projektek finanszírozása szintén heves vitákat váltott ki a résztvevők között, melynek a Párizsi Megállapodás értelmében legkésőbb 2025-re kell felállnia és el kell érni a 100 milliárd dolláros évenkénti értéket. A felek az ezzel kapcsolatos döntéseket a 2020-as klímakonferenciára napolták át. Ugyanakkor számos vállalás történt ez ügyben is. Például a Világbank 200 milliárd dollárt kötött le a 2021-2025-ös időszakra klímaváltozással kapcsolatos programok finanszírozására, de az ING vezette bankokból álló szövetség is vállalta, hogy a hitelezési portfoliójukat összehangolják a Párizsi Megállapodás céljaival.

Egy felemás klímakonferencián vagyunk tehát túl, a vállalásokon javítani és a szabálykönyvön véglegesen megegyezni a jövőre esedékes szeptemberi klímacsúcson, illetve a következő, chilei klímakonferencián lehet.

Sólyom László, volt köztársasági elnök 1,5 millió Ft támogatásban részesítette az egyesületet a 2017. évi programjának és szervezeti működésének biztosítása céljából. Az egyesület ez úton is nagyon köszöni a támogatást, amelynek segítségével folytatni tudta fenntartható energiagazdálkodással kapcsolatos kutatásait és környezetvédelmi szemléletformálási tevékenységét.

“Végre megérkeztünk arra a földre, ahol a megújuló energiában bízva építik a jövőt!” A közösségi médiába ezt az üzenetet posztoltuk ki elsőként, hiszen körülöttünk a rendületlenül dolgozó szélturbinák és napenergiás rendszerek tucatjai hirdették: ez itt Dánia, a fenntartható energiagazdálkodás bölcsője.

Hét fős energiaföldrajzos csapatunk Dr. Munkácsy Béla vezetésével az ELTE “Erre van előre” kutatócsoportjának képviseletében járt Dániában 2017 augusztusában. Autóval szeltük át a fél kontinenst azért, hogy útközben néhány kiemelkedően fontos szakmai látnivalót megnézhessük, és pár kiváló kollégával találkozhassunk. Utazásunk fő célja azonban az INFORSE-Europe (International Network for Sustainable Energy) fenntartható energetikával foglalkozó szemináriumán való részvétel volt, melynek a Környezeti Tervezési és Nevelési Hálózat is tagja. A nemzetközi szervezet 35 európai országból 85 szervezetet képvisel, megfigyelőként részt vesz az ENSZ Klímakonferenciáin, különféle szakmai bizottságokban közvetlenül befolyásolja az Európai Unió klíma- és energiapolitikáját. Tagszervezetei aktív résztvevői az egyes nemzeti energiapolitikák formálásának is. Az INFORSE-Europe által szervezett négy napos esemény így remek lehetőséget kínált egy igen tevékeny nemzetközi szakértői gárdával való megismerkedésre, a legfrissebb energiagazdálkodási ismeretek, de mindenek előtt a hazaitól igencsak eltérő szemlélet megismerésére, elmélyítésére. A dániai helyszín nagyszerű lehetőségeket biztosított arra, hogy az ELTE hallgatóiként képet alkothassunk arról, miképpen működik egy radikális energiafordulat közepette az Európai Unió egyik legjobb módú országa, ahol atomenergia nélkül, nagyobbrészt már megújuló erőforrásokkal termelik a hőt és az áramot.

A kisebb-nagyobb szélturbinák általában szervesen illeszkednek a tájba, jellegzetes hangulatot kölcsözve a mezőgazdasági művelésbe vont területeknek. A mai, 100-130 méter oszlopmagasságú turbinák esetében a tájba illesztés egyre nagyobb kihívást jelent.

A szemináriumot Dánai északi (és igen szeles) Thy térségében, a Nordic Folkecenter-ben tartottuk. A nyolc hektáros létesítmény, amely már 1983-óta a dán energiaátmenet egyik kutatás-fejlesztési bázisaként funkcionál. Lehetőséget biztosít kis- és közepvállalatok számára, hogy szélturbinák, napelemek és napkollektorok tesztelésével felgyorsítsák a fejlesztési periódust és a piacra jutást. Ezen túl a létesítmény szemléletformálási és oktatási tevékenységet is folytat. Passzív- és szalmaházak, napelemmel működő töltők, különféle szélturbinák sokasága és egy szebb napokat látott hullámerőmű is jelezte, a dánok nem féltek belevágni az alternatív technológiák fejlesztésbe.

A Nordic Folkecenter magyar szemmel még mindig futurisztikusnak tűnő konferenciaközpontja szinte az összes megújulós technológiát felvonultatja. A zöldtetős, félig földbe süllyesztett alacsony energiafelhasználású házban 16 tonnás tömegkályha biztosítja a fűtést.

Az INFORSE többi európai tagszervezetéből idelátogató szakemberek színvonalas előadásaik során bemutatták országaik hatályos vagy alternatív energiastratégiáit, bemutatták a problémákat és a lehetőségeket, valamint európai és globális kontextusba helyezték azokat. Ezekből rengeteget tanultunk, és megtapasztaltuk különböző szakértők több szempontból eltérő, de lényegét tekintve mégis egységes álláspontjait. Természetesen mi is tartottunk előadásokat, ahol szakdolgozataink, diplomamunkáink eredményeit, vagy egy-egy publikációnk rövid összefoglalóját mutattuk be a közönségnek. Az öt napos rendezvény végén mi magunk is megbizonyosodtunk róla: Nyugaton azért fejlődik fenntartható irányba az energetika, mert nemcsak hisznek benne, de komolyan is gondolják.

Az „Erre van előre!” energiatervezési kutatócsoport Paul Allen-nel (Center for Alternative Technologies)

Dániában a villamosenergia-termelés 65%-át már megújuló alapon állítják elő, ami nyilván nem minden kihívás nélkül való, de a mérnökök nem a kifogásokat, hanem a megoldásokat keresik. A konferencia résztvevői azonban arra figyelmeztetek, hogy még mindig messze van a cél. Egybehangzó véleményük szerint félúton tartanak a 100% megújuló részarány elérésében.

Utazásunkat nem is zárhattuk volna jobb helyen, mint Hjortshojban. Egy olyan településről beszélünk, ahol az emberek ökológiai lábnyoma sokkal kisebb, mint egy átlag magyaré, a boldogsági indexük mégis jóval magasabb. Az itt lakók alacsony energiafelhasználású, napelemekkel és kollektorokkal felszerelt passzív házakban élik mindennapjaikat. Nyári időszakban a használati melegvíz előállítása csak ezekkel a napkollaktorokkal történik. Az otthon melege mellett a spájz tartalmára is ügyelnek a hjortshojiak, ezért a házaktól pár lépésre közösségi művelés, ú. n. “biodinamikus gazdálkodás” alatt áll egy tizenkét hektáros terület. Termesztenek itt búzát és kukoricát is, de van többféle tök, hagyma, bab és egyéb konyhakerti növény is. A termőföldi teendők ellátására önszerveződő munkacsoportok alakulnak, melyekhez bárki érdeklődése és képességei alapján csatlakozhat. Hasonló módon oldják meg a település további munkáinak elvégzését a karbantartási munkáktól kezdve a szennyvíz- és hulladékkezelésen át a kultúrális események megszervezéséig. A településen megtalálható továbbá az ökogazdaságokból származó termékeket kínáló vegyesbolt, közösségi kerékpárjavító műhely és kölcsönző, valamint használtcikk üzlet, ahonnan a befolyt összegeket a falu közös költségeire fordítják. Így jut pénz az utcák rendben tartására és a mindenki által használt közösségi ház költségeinek fedezésére is.

Hjorsthøj ökofalu legújabb épületei. A 15-20 házból álló új negyed tervezésénél is a természettel való összhang, a nagy közösségi zöldterületek kialakítása volt a fő cél.

A Dániában töltött napok gyorsan elrepültek, és a hazaúton az élményeket összegezve Paul Allen, a wales-i CAT vezetőjének, a Zero Carbon Britain 100% megújuló forgatókönyv egyik kidolgozójának szavai jutottak eszünkbe, aki teljes nyugodtsággal beszélt arról, hogyan tudjuk megvalósítani a fenntartható jövőt: - “El tudtok képzelni egy karbonkibocsátás-mentes Magyarországot? El tudjátok mesélni nekem, milyen ott eltölteni egy napot? Tudnátok készíteni róla egy rövid videót? A szülőföldetek bővelkedik megújuló energiaforrásokban. Ha ezt elhiszitek, ráadásul ennek utána is jártok, már át is léptétek a félelem határait és az álmotok egy jól működő, fenntartható valósággá válik.” Mi már elhisszük, hiszen saját szemünkkel láttuk, hogy a "dán példa" egy igaz történet, amely megmutatja, hogy az energiaforradalmat kellő elszántsággal és társadalmi összefogással hazánkban is sikerre lehet vinni. Ez a tapasztalat szakmailag és emberileg is megerősített bennünket abban, hogy energiaföldrajzos kutatócsoportunk jó úton jár. Mi már tudjuk, hogy “erre van előre”!

Forrás: A Földgömb (2018. január-február)

Tisztelettel kérjük, hogy adója 1%-ával támogassa a Hálózat működését, egy élhetőbb környezet megteremtését. Adószámunk: 18666454-1-13