A globális környezeti válság úgy tűnik beköszöntött. A Föld egyes térségeiben ez már régóta nem kérdés, de egy sokemeletes irodaépület légkondicionált szobájából szemlélve nem tűnnek fel azok a válságjelenségek, amelyek évente százmilliónyi embertársunk alapvető létfeltételeinek elveszítését eredményezik. Különösen a természettudományokban járatlan tömegek számára maradnak rejtve ezek a folyamatok, amit csak súlyosbít az a tény, hogy a tömegmédia (természettudományokban ugyancsak járatlan) irányítói sem ismerik fel az események súlyát, így a híradásokban az aznapi véres események mellett csak egy-egy aktuális sztár hétköznapi megpróbáltatásairól vagy a politikai cirkusz szereplőinek iszapbirkózásáról tudhatunk meg újabb részleteket. Eközben a közgazdászok még mindig a „fenntartható növekedés” lufiját kergetik, de az externáliák problematikájával, az alternatív gazdasági mutatók rendszerbe állításának nehézségeivel lassan 50 esztendeje nem vagyunk képesek megbirkózni. A katasztrófa bekövetkezését gyorsítja, hogy a multinacionális cégekkel összefonódott döntéshozók főként saját, rövid távú céljaiknak rendelik alá a gazdaságot – és ami tovább súlyosbítja a helyzetet: a gazdasági érdeknek pedig a társadalmat.

A válság előidézésében különösen nagy szerep jut az energiaszektornak, amely életünk minden pillanatában közvetve és közvetlenül is jelen van – még akkor is, ha ez nekünk sokszor már fel sem tűnik. Az általa okozott károk messze felülmúlják minden más emberi tevékenység pusztítását. Ha végigtekintünk az energialáncon, nyilvánvalóvá válik a rendszer fenntarthatatlansága: a működéséhez nélkülözhetetlen természeti erőforrások erősen fogyatkoznak; az energetikai rendszer egyes lépcsőinek átalakítási hatásfoka végletesen alacsony, így a veszteségek minden képzeletet felülmúlnak; az okozott környezeti károk pedig globális környezeti válságot eredményeznek.

Ez a szektor ugyanakkor abból a szempontból is kitüntetett figyelmet érdemel, hogy a fokozódó problémák ellenére (vagy sokszor éppen ezért) egyre világosabban látszanak a különféle megoldási lehetőségek. A nemzetközi kutatások arra hívják fel a figyelmet, hogy a hatékonyság radikális növelése (vagyis a technológiában rejlő lehetőség) és az energiatakarékosság (a mértékletes energiahasználat) együttes alkalmazása az alapja az energiagazdálkodás fenntartható pályára állításának. A politika és a közgazdaságtan által képviselt elképzeléstől eltérően (ahol a fenntarthatóság kapcsán a gazdaság, a társadalom és a környezet hármas egységéről beszélnek) értelmezésünkben a környezeti fenntarthatóság játszik meghatározó szerepet − ugyanis egy olyan világban, ahol az emberek számára az alapvető környezeti létfeltételek (tiszta levegő és egészséges víz és élelmiszer) nem állnak rendelkezésre, ott sem társadalomról, sem pedig gazdaságról nem beszélhetünk. Az energiagazdálkodásban a környezet szempontjából legkisebb károkat okozó megoldások pedig a megújuló energiaforrások különféle alkalmazásaihoz kapcsolódnak. Ugyanakkor az is igaz, hogy a megújuló energiaforrások sem minden esetben elfogadhatók környezeti szempontból, tehát ezek alkalmazása is csak szigorú feltételek figyelembevételével eredményez fenntartható megoldásokat.

A hosszú távú (túlélési) célok elérése érdekében tehát ezeknek a környezetpolitikai céloknak kellene alárendelni a gazdaság és társadalom, így az energiapolitika működését. Ez magában foglalja értékrendünk helyrebillentését és ezzel együtt gyökeres fordulatot követel életünk minden területén – ami az elkényelmesedett (fogyasztói) társadalom többségének számára nem feltétlenül szimpatikus elvárás. Ugyanakkor úgy tűnik, hogy nincs más választásunk. Az IPCC tevékenysége, a Római Klub vagy az Earth Policy Institute tanulmányai, a Stern-jelentés – hogy csak néhány ismertebbet említsük – mind arra hívják fel a figyelmet, hogy az idő sürget, a cselekvés órája már elérkezett. Sőt, a kutatók egy jelentős része egyenes úgy véli, hogy a katasztrófa immár elkerülhetetlen, már csak a bizonyosan bekövetkező válság súlyosságát kellene lehetőségeinkhez képest minél inkább tompítani. Az azonnali irányváltás tehát – függetlenül attól, hogy melyik véleményt fogadjuk el − mindenféleképpen elkerülhetetlen.

Határozott véleményünk ugyanakkor, hogy azenergiagazdálkodás nem pusztán műszaki és gazdasági probléma, amit majd a mérnökök − esetleg közgazdászok bevonásával − megoldanak helyettünk. A feladatok bonyolultsága messze túlmutat a műszaki megoldásokon, szükségessé teszi a holisztikus megközelítést. Mivel az energiaszolgáltatásokat emberek veszik igénybe, ezért – az elmúlt évek nemzetközi kutatásainak, sőt tapasztalatainak tükrében − határozottan kijelenthetjük, hogy valódi megoldások nem születhetnek a társadalomtudományok értő művelőinek(így például pedagógus, szociológus, médiaszakember) bevonása nélkül. Azon is el kell gondolkodnunk, hogy az anyag- és energiaáramlás folyamatai egy adott földrajzi térben történnek, így széleskörű társadalom- és természetföldrajzi ismeretekkel rendelkező, a térbeliség problematikájával foglalkozó geográfusok mellőzésével a felmerülő kérdésekre ugyancsak nem lehet helyes választ adni. Gondoljunk csak a megújuló energiaforrások várhatóan rohamos elterjedésére. Hogy ez ne súlyos károk okozásával járó agresszív terjedés legyen (amint arra hazánkban már sajnálatos példák is szolgálnak), ehhez ugyancsak szükségszerű energia- és környezeti ügyekben járatos területi tervezők bevonása.

A komplex megközelítés eredményeként Costa Ricában (amely a Human Development Index tekintetében Szerbiával vagy Fehéroroszországgal vethető össze, viszont a fenntarthatósági szempontokat is megjelenítő Happy Planet Index tekintetében világelső!) az elsődleges energiafelhasználásnak már 99,2%-a származik megújuló forrásból. A villamos áramot 82%-ban vízerőművekben állítják elő, de egyre jelentősebb szerepet kapnak a szélturbinák és a geotermikus erőművek is. Utóbbiak adják a hőenergia nagyobb részét is, de ezen a téren fontos szerepe van a cukornád-termesztés és -feldolgozás során keletkező hulladék biomassza hasznosításának is (Altamonte, H. et al. 2003).

A nagyobb fogyasztású európai térségben is akadnák már bíztató példák. A burgenlandi Güssing/Németújvár és a környezetében lévő falvak ugyancsak biomassza, illetve újabban bio-szolár alapú energiatermelésre álltak át, és 1990 óta több mint 90%-os karbonkibocsátás-csökkentést sikerült elérniük (az 1996-ban alapított A Megújuló Energia Európai Központja [EEE] közreműködésével). Lényeges megemlíteni, hogy Güssing esetében az irányváltást eredményező motiváció kifejezetten gazdasági jellegű volt és az energiakiadások helyben − a helyi közösségben − tartását célozta. Hasonló fejlődési utat járt be Jühnde (Németország – Alsó-Szászország) települése, ahol szerves hulladékokra alapozott biogáz-termelés folyik, így lényegében 100%-ban megújuló energiaforrásra támaszkodó rendszert működtetnek (a Fenntartható Fejlődés Interdiszciplináris Központjának [IZNE] támogatásával). Az eltérő természeti adottságok miatt a közösségek egészen más utat választottak Dániában. Itt Thisted térsége (az 1982-ben alapított Nordic Folkecenter szakmai tapasztalataival) és Samsø szigete (a 2005-ben létrehozott Samsø Energia Akadémiával) meghatározóan a szélenergiára alapozott, csaknem 100%-ban megújulóra építő villamosenergia-rendszert működtetnek (Droege, P. [szerk.] 2009). Többek között az Aalborgi Egyetemen folyó elméleti energiatervezési munka gyakorlatba ültetése valósul meg napjainkban Frederikshavn kikötővárosában illetve a környező kisebb településeken, ahol – az ötlet megszületésétől kezdve alig 9 esztendő alatt – 2015-ig az energiafelhasználás minden szegmensében szeretnék elérni a megújuló forrásokra való teljes mértékben történő átállást (Lund, H. - Østergaard, P.A. 2008).

Különféle külföldi kutatócsoportok munkájába bepillantva jól érzékelhető, hogy a motivációt nagyon határozottan az adott probléma megoldásának vágya, belső kényszere jelenti. Így például vizsgálódásunk tárgyában a kérdés úgy merül fel, hogy vajon miképpen állítható át egy adott ország gazdasága teljes mértékben fenntartható energiatermelésre. Ezzel szemben hazánkban gyakori az a fajta megközelítés, amelyben ezzel szemben azt kutatják, vizsgálják, hogy vajon miért nem lehetséges egy ilyen átmenet. Kiadványunkkal inkább az előbb említett irányvonalat kívánjuk erősíteni. Ahhoz szeretnénk támpontokat adni, hogy az energiarendszer által okozott problémák megoldásának, a továbblépésnek melyek lehetnek a fő irányai. Másfél éves munkánk eredményeképpen egyfajta „best case scenario”-t, vagyis egy olyan forgatókönyvet állítottunk össze, amely – leginkább a szabályozási környezet szempontjából − optimális körülményeket feltételez, és olyan utat vázol fel, amely elemzéseink szerint elvezethet egy fenntartható, hosszú távon is működőképes energiarendszer kialakításához.

A Tisztelt Olvasó kezében lévő kiadvány a Környezeti Nevelési Hálózat Országos Egyesület évek óta tartó, a fenntartható energiagazdálkodásra történő átállás elméleti és gyakorlati vonatkozásaival kapcsolatos munkájának része. Az egyesület az International Network for Sustainable Energy (INFORSE) valamint a kutatói és civil csoportok közötti együttműködést célzó Low Carbon Societies Network magyarországi tagszervezete. 1994 óta foglalkozik energiagazdálkodással – az első időben annak környezeti nevelési vonatkozásaival, az utóbbi 10 évben egyre inkább a fenntartható energiagazdálkodásra való áttérés kutatásával és gyakorlati megvalósításával, így például a hatékony biomassza-tüzelést reprezentáló különféle tömegkályhák hazai elterjesztésével. A szervezet Az energiagazdálkodás és az emberi tényező címmel 2008-ban jelentetett meg egy kötetet, amelyben – főként külföldi tanulmányok magyar nyelvű változatainak megjelentetésével − az elkerülhetetlen paradigmaváltás társadalomtudományi aspektusaira igyekezett a figyelmet felhívni. Jelen kiadványunk az ELTE Környezet- és Tájföldrajzi Tanszékén meghirdetett Tervezés és stratégia az energiagazdálkodásban című kurzushallgatóinak aktív részvételével és az INFORSE-Europe szakmai támogatásával készült el. Kötetünk angol nyelvű alcíme is erre a nemzetközi együttműködésre utal, hiszen az INFORSE-Europe vezetésével vagy közreműködésével 2003 óta készülnek megújuló energiaforrásokra támaszkodó energia-forgatókönyvek, amelyek elnevezésében rendszeresen megjelenik a Vision kifejezés. 

Magyarázatra szorul a címben szereplő „1.2” jelzés is. Bár a másfél év alatt a forgatókönyv egyes elemeinek számos változata elkészült – így például a szoftveres elemzés alapjául szolgáló excel táblázat esetében a 7.1-es verziót tekintjük „véglegesnek”, illetve egyes részterületek kapcsán néhány írásunk hazai és nemzetközi fórumokon is megjelent − munkánk első egységes, publikálható változatának ezt a kötetet gondoljuk (az 1.0 sorszámú változat nyomtatásban jelent meg, ez az 1.2 jelű verzió ennek javított változata). A vizsgált téma már önmagában is annyira szerteágazó, hogy annak minden részterületét olyan mélységben bemutatni, hogy az minden szerző és valamennyi olvasó igényét kielégítse, bizonyosan nem lehetséges. Tekinthetjük ezért ezt az anyagot akár egy vitaalapnak is. Egy olyan kiindulási pontnak, amelynek segítségével megkezdődhet a legszélesebb értelemben vett „érdekelt csoportok” egyfajta diskurzusa. Célunk, hogy maga a téma, vagyis a megújuló energiaforrásokra alapozott energiagazdálkodás egyáltalán megjelenjen a szakmai fórumokon. Eddig ugyanis ezt egy rövid mondattal söpörték le az asztalról, amely szerint ez az út hazánkban nem járható. Mi teljes bizonyossággal állítjuk, hogy éppen az az út nem járható, amin idáig haladtunk. Sokféle más út is volna, egy azonban bizonyos: a takarékosság, a hatékonyság növelése és a megújuló enerigaforrások intenzív alkalmazása nélkül nem fogunk messzire jutni. Itt az ideje, hogy eldöntsük, hogy melyik ösvényen haladunk tovább. Mi az egyiken elindultunk, hiszen a kötet szerzői a fentieket nem csak az elmélet szintjén vizsgálják, de – elemeiben vagy akár egészében is − a mindennapi életben is alkalmazzák. Ezért aztán az elméleti ismeretek mellett a sok gyakorlati tapasztalat birtokában bátran ki merjük jelenteni, hogy az út errefelé vezet: erre van előre!

 

dr. Munkácsy Béla

szerkesztő

A kiadvány letölthető IDE kattintva.

 

 

Szerző: KNE

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://knhoe.blog.hu/api/trackback/id/tr365844779

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.